4.rész

*Heidi szemszöge*

Még egy ideig beszélgettünk, majd leszálltunk a gépről. Elköszöntünk a fiúktól és mikor a reptérről mentünk ki egy fekete limó várt minket. Beszálltunk és 20 percnyi utazás után megérkeztünk egy ház elé. ahogy megláttuk a házat elállt a szavunk
-Úristen! Ez gyönyörű.-ordibálta Lucy.
-Keressétek meg a szobátokat lányok, egyedül vagytok az egész házban. Nekem most el kell mennem este jövök.adig iss ittlesz a házban Margaret, a gondnokhölgy. Nagyon kedves néni. És még valami lányok. Paul-ék a.......
Paris nem tudta befejezni a mondatát, mivel már a szobánk felé rohantunk. Út közben össze futottunk Margarettel. Paris-nek igaza van, mint mindig ténleg nagyon aranyos ez a néni. Szólt, hogy ha kell valami ott van a hűtőn a telefonszáma és megmutatta a szobánkat. Lucy-val egyszerre nyitottunk be, amin megpillantottuk saját szobáinkat át mentünk egymáséba. A telefonom csörgésére figyeltem föl. Anya hívott.
-Szia anyu. -szóltam bele a telefonba.
-Szia kicsim. Hol van Lucy??
-Épp mellettem.
-Kihangosítanád a telefont??
-Persze.
-Lányok szeretnék közelni veletek valamit, de kérlek ne sikítsatok. Az a helyzett, hogy apátokkal úgy döntöttünk, mivel nyár van eezért csak ketten lakjatok a házban szülök nélkül és saját felelősséggel, addig míg nem lesz semmi újság story.
-Anya, apa megigérjük, hogy nagyon óvatosak leszünk. Köszünjük.- mondta Lucy nagy vigyorral.
-De anya ti hol fogtok lakni, és mikor is jöttök??
-Hát tőlettek fél órányira és hát 2 hét múlva idulunk apátokkal. Ja és ne aggódjatok lesz társaságotok, remélem Paris elmondta nektek. Nekem mennem kell. Sziasztok! Szeretünk.
Nem igazán tudtunk vissza válaszolni neki, mivel egyből le is tette a telefont. Hogy érti azt, hogy társaságunk lesz?? Paris miért nem mondta, vagy azt akarta amikor fölfuttottunk és csak annyit hallottam, hogy Paul...! Lehetséges. Lucy-val bevándoroltunk a saját szobáinkba és pakolni kezdtünk. Amolyan 19 óra felé lehetett, amikor valaki csengetett. Gyorsan lementem a lépcsőn, észre vettem hogy Lucy is mögöttem tarja a tempót. Amikor kinyitottam az ajtót eléggé le voltam döbbenve.
-Sziasztok lányok!- a One Direction mit keres a házunk előtt??
-Sziasztok! Mi a fenét műveltek??-Lucy arcán a meglepődöttség látszot, mint ahogy az enyémen is.
-Hisz szomszédok vagyunk. Azt hittük tudjátok. Paris nem mondta el??- Louis mosolygott felénk.
-Ohhh értem már. Lucy szóval ezt akarta mondani Paris, csak nem hallgatuk végig.
-Lányok nincsen kedvetek ma eljönni egy buliba??-egymásra néztünk Lucy-val, de gondoltuk miért is ne, legalább egy kicsit kikapcsolódunk.
-Örömmel./Lucy/
-Jóvan akkor este 9-re itt leszünk értettek./Zayn/
-Ne késettek.-mondtam széles mosollyal a számon.
-Nem késünk hercegnőm.-ez meglepett Louistól. miután kimondta ez oda hajolt felém és nyomott egy puszit az arcomra. Kicsit meglepődtem, de jól esett ez a puszi. Lucy-val készülödtünk az estére, de nekem még mindig valahogy azon ez egy kis dolog járt az eszem. Louis miért puszilt meg !!?? Lucy egy rózsaszín ruhát vesz föl az estére, én pedig egy kék ruhát. 15 percel 9 óra előtt már az ajtónk előtt voltak a fiúk. Lucy nyitott ajtót nekik én még éppen magamat sminkeltem. A beszélgetések nagy részét hallottam. 
-Hol van az én hercegnőm???-ordibálta Louis.
-Fönt van, mindjárt jön le./Lucy/
Lucy jött föl a lépcsőn és együtt átvettük  a ruhákat. Lefelé indultunk a lépcsőn és 5 bámuló tekintettel találtunk szembe magunkat.

3.rész

*Heidi szemszöge*

Nem nagyon érdekelt minket a menedzserek, így folytatuk a beszélgetést.
-Meséljetek magatokról.-érdeklődött Harry.
-Kérdezettek és mi válaszolunk./Lucy/
-Mellesleg hány évesek vagytok??/Zayn/
-17 leszünk február 1-én.-olyan meglepő fejet vágtak, nem értetük mivan. Egymásra néztünk Lucyval, de nem igazán kaptuk meg a választ.
-Miért vagytok ennyire meglepődöttek??-mondtuk egyszerre.
-Dzsing!-ordibálltrám Lucy.
- Azért mert Harry-nek is ugyanakkor van./Louis/
-És Lucy te meeg mi a fenét művelsz??/ Liam/
-Hát tudod, mi ikrek vagyunk és néha idegesítő ha egyszerre mondunk dolgokat. Így csak akkor fog beszélni ha kimondjuk a nevét. Ez ilyen testvéri szivatás.
-Mármint a Heidi Darrwin-t ?-Szólalt meg Zayn azzal a roszfiús mosolyával.
-Köszönöm Zayn! Lucy, te ezért most kapsz!-szóltam vissza Lucy-nak.
-És ti hány évesek vagytok??/Lucy/
-Én 18, Louis 20, Niall 18, Zayn 19 és Liam 18.- Harry a zöld szemeivel elégé elkáprázstatott. Miről beszélek én. Ébresztő Heidi!!
-Hei... Hei.. HEIDI DARRWIN!! Ide figyelnél??- ordított nekem Lucy.
-Mi?? Mi van?? -ennyire elbambultam volna??
-Figyelsz te egyáltalán ránk??-Louis szólalt meg, közben a répáját rágcsálta.
-Bocsi, figyelek csak egy kicsit gondolkoztam.
-Mégis min gondolkoztál ennyire??-hát igen, nem számítottam erre a kérdésre.
-Öhm hát Nick-en gondolkoztam.- nem tudtam, mit mondani így ezt mondtam, ami először az eszembe jutott.
-Ki az a Nick??/Niall/
-Az otthoni pasija, akivel éppen távkapcsolatban van.- szegeztem rá mérges szemmekkel, nem akartam hogy mindenki megtudja.
-Lucy, mintha te nem. -vágtam vissza, de ő nem igzán háborodott fel ezzen. Csak én kaptam föl ennyire a vizet, de miért?
-Várjunk csak nektek van barátotok, akiket ott haagytatok és most épp úgymond távkapcsolatban vagytok??- meredtek ránk azok a szempárok.
-Igen, miért ti nem így játszottok??-szoltam vissza.
-Nem mivel már egyikünknek sincsen barátnője.- Zayn a kis fiús mosolyával, megint.
-Meglepő. Azt hittük nálatok mindig akad valaki. /Lucy/
-Hát azért nem naponta van új barátőnk, szóval ne túlozzátok el.
A beszélgetéssünket a két menedzser zavarta meg.
-Sziasztok, látom nagyon jól kijöttök!- üdvözölt minket Paul. Várjunk csak ezek kézen fogva járkálnak a repülőn??
-Nagyon jó fejek a lányok és Paul láttom neked is akadt valami.- hát Niall mondata megröhögtettet mindenkit.

2.rész

*Lucy szemszöge*

Reggel a telefonra keltem fel. Éppen Krisz hívott. Megbeszéltük tegnap, hogy reggel ő fog felkelteni. Felvettem a telefont nagy kómásan.
-Igen, mondjad kicsim.
-Szép jóreggelt szerelmem! Egy óra és kint vagyunk a reptéren! Ott várunk benneteket. Mondta azzal az édes dörmögő reggeli hangjával.
-Rendben életem. Puszi, szeretlek.
Majd kikecmeregtem az ágyból, keresztülmásztam a bőröndökön, majd elmentem lezuhanyozni, és reggelizni.A reggeli után kocsiba ültünk és kimentünk a reptérre. Egész úton csak Krisz járt a fejemben. Néha a sírás környékezett, hogy itt hagyom.Odaértünk a reptérre majd kiszálltunk a kocsiból. Abban a percben láttam hogy rengeteg ember vesz körül minket, paparazzik, rajongók. A cd-nket mutogatták aláírásra várva. Néhány szerencsésre időt is szántam. De Hei haladt, és én is fele. Akkor láttam meg a fiukat. Ott áltak egymás mellet mosolyogva. Ránéztem Kriszre, éreztem a tekintetéből hogy összeroppan, mindjárt sír. Odamentünk hozzájuk, majd Krisz félrehívott, megragadta a csuklóm, elkezdett velem rohanni az egyik gondnoki szobába. Magunkra zárta az ajtót. Legelőször Heitit akartam hívni. De kitudja mit csinálnak azok Nickkel. Majd közeledett felém. Éreztem, hogy nem akar bántani. Megsimogatta az arcom, majd megcsókolt,aztán lehajolt, megragadta a combomat- tudniillik fele akkora magas vagyok, mint ő-,én keresztbe kulcsoltam a lábam a dereka körül. Éreztem valami hideget az arcomon. Nem akartam hogy véget érjen a csók, azt hittem én sírok már megint. De nem. Ahogy kinyitottam a szemem, Krisz síró szemmekkel nézett rám, majd magához szorított,és a fülembe súgta:
-Örökre szeretni foglak.
Ez volt az a pont mikor meghasadt a szívem. Mintha egy dárdát szúrtak volna bele. De sírni nem sírtam. Nem tudtam, valahogy nembírtam,csak egy iszonyatos nagy fájdalmat a szívemben. Egy 10 perc elteltével kimentünk. Láttuk hogy Heiék már búcsúzkodnak. Így én is Nyomtam egy utolsó, fájdalmas csókot a kedvesem szájára, miközben ő úgy ölelt, mintha potyautas szeretne lenni a repülőgépen.

*Heidi szemszöge*

Lucy még pár embernek osztogatott autogrammot, de én nagy gözel oda mentem Nick-hez. Ott áltak a fiúk egymást mellett, nagy mosollyal, de legbelül már a sírva szakadás szélén vannak.Amin oda értem Nick-hez a szememből a búcsú könyek jöttek. Nem akartam, hogy így lásson. Egy kis pillantást vetettem a hugómékra, de nem láttam. Gondoltam biztos Krisszel művelnek éppen valamit. Nick-kel az utolsó perceinket használtuk ki. 10 perc után Lucyék már itt teremtek mellettünk. Egy búcsú csókott adtunk, mind a ketten a szerelmeinknek és a repülő gép felé vettük az irányt. Megláttuk az öt fiút és oda mentünk hozzájuk. Elég furiak voltak. Az egyik srác egy répát fogot a kezében, a mellette lő fürtöcskés hajú srác /Harry az, hisz csak ő rá emlékszem/ a répás haját piszkálta. A mellette ülő szőke gyerek egy szendvicset zabált, a másik kettő meg éppena telefonjkat babrálták.
-Sziasztok!-köszöntek a srácok amint megláttak.
-Örülünk hogy megismerhetünk titeket, gondolom ti vagytok a Darrwin ikrek. Mi a vagyunk One Direction. Én Liam vagyok, ők itt Zayn, Niall, Harry és Louis.
-Sziasztok! Mi is örülünk nektek és igen mi vagyunk a Darrwin ikrek. Én Lucy vagyok ő meg Heidi.
-Ugy hallotam ti is Londonba utaztok./Harry/
-Igen, apuék ott kaptak állást. És hát nekünk is nagy lehetőség, mivel még egy országot tudunk meg hódítani.-vágott vissza Heidi.
-Fiuk, úgy látom vetélytársunk akadt./Niall/
-Ne túlozz, nem vagyunk hasonlóak./Lucy/
-Az igaz, de elég jók vagytok. Minden számotokat hallotuk és hát.. eszméletlenül nyomtátok.-felém nézett Louis és kacsintott egyet.
-Ti sem vagytok rosszak.-mosolyogtam vissza neki.
Leütünk Lucy-val egymás mellé és pont szembe voltak velünk. Tette mindenki a saját dolgát, aztán vettük észre hogy hol vannak a menedzsereink.
-Srácok, hol vannak a menedzserek.....??-Zayn tette fel a kérdést és mindenki a vállát vonta, mivel egyikünk sem tudta.

1.rész

*Lucy szemszöge*

Eljött az utolsó nap, rettegtem ettől.a naptól. Vége a sulinak. Irány London. Hei nagyon felvolt dobva reggel óta ettől az egésztől, de én valahogy nem tudtam örülni neki. Heidit én Heinek becézem, kiskorunk óta, könnyebb kimondanom. Igaz én minden esetben mosolygok és nevetek, szint úgy mint ő, de most más volt. Nem akartam itt hagyni a barátomat, Kriszt. Heidi barátja Nick volt. Nick és Krisz féltestvérek. Bele fogok halni ha őt itt kell hagynom. Ő a mindenem, és énis neki. Tudom! A mi szavunkkal Krisz amolyan gettos srác. Pedig valjuk be, nekik is eléggé kivan nyalva a seggük. Reggel felkeltünk, elkészülödtünk, majd ideje volt elindulni. Én egy kék Porsché-val Heidi egy feketével az iskola felé indultunk. A 16. születésnapunkra kaptuk. Elég jó módú család vagyunk édesapánk és édesanyánk által. Megérkeztünk az iskolához, a 2 fiú ott állt. Láttam Heidin hogy bántja őt is a dolog. Miközben bezártam a kocsit igyekeztem nem Krisz szemébe nézni. Tegnap náluk vacsoráztunk, majd felmentünk a szobájukba, Heidiék Nick szobájába siettek, mipedi Kriszébe. Majd elmondtam neki a dolgot. Életemben nem sírtam úgy, mint akkor. Ő magához ölelt ülve az ágyon, éreztem hogy egy könny csepp hullott bele a hajamba, de felnézni nem engedett, szorosan ölelelt. Nem szerette volna ha látom sírni. Nemtudom Heiék micsináltak, de most kiszálva a kocsiból odarohant Nickhez és megcsókolta. Én kicsit később szálltam ki, elmotozgattam a zárnál, csak hogy huzzam az időt. Nemvolt mit tenni. Megfordultam lehajtott fejjel, odamentem hozzá és megcsókoltam. Ránéztem, megsimította az arcom, majd elindultunk az évzáróra. A drága igazgató kimondta ezt a bizonyos mondatot : a 2011/12 tanévet lezárom. Alig telt bele egy 5 percbe, és mindenki elviharzott. Mi odamentünk a fiúkhoz, Hei egyből már Nick száján csüngött...de nekik elnézem. Úgy összeillenek, még rendesen cukik. A többiekkel úgy terveztük, hogy elmegyünk moziba majd étterembe, mivel ez az utolsó nap. Nem is kell mondani, hogy mi Kriszel csak 1 helyet foglaltunk a moziban. Elvileg 2-őt, de ő ragaszkodott hozzá hogy az ölébe üljek végig. Vége volt a napnak, elbúcsuztunk a fiúktól, majd elindultunk hazafelé. Útközben megcsörrent a mobilom. Paris volt az, a menedzserünk. Hei nagyon szereti, különösebben nekem sincs vele bajom. Közölte hogy a holnapi géppel a One Directionnal fogunk együtt utazni. Neki ez nagy hír volt a fiúk menedzsere miatt....hogy szebben ne fogalmazzak. Hei nagyon szereti Harryt, nekem inkább Niall jön be. Hazaértünk majd betelepedtünk a tv elé. Hei nagyon nézett valamit az újságban, mikor a hírt közöltem vele. Különösebben nem izgatott, a Spongebob jobban érdekelt. Majd elindultunk, lezuhanyoztunk, lemostuk a sminket. Utoljára felhívtam még Kriszt, Majd bebújtunk az ágyunkba, ahova talán a nyáron utoljára bújunk.

Bevezetés

Sziasztok! Mi vagyunk a Darrwin ikertesók, Lucy és Heidi. Külsőleg nagyon is két tojások vagyunk, anyáék meg sem tudnának külömböztettni, ha nem öltözködnénk máshogy. A hírnevünk meg van New York-ban, de szeretnénk más városokat, országokat meghódítani. A szüleinkről néhány szó. Anya egy híres divattervező amerikai szármízású és apu meg az építész mérnök aki angliai származású. Mivel idén nyára apa kapott új állást Angliában, így az egész család kiköltözik Londonba. Mi a csodás világ turnét szeretnénk megvalósítani és Anglia is nagy lehetőség számumnkra.