4.rész

*Heidi szemszöge*

Még egy ideig beszélgettünk, majd leszálltunk a gépről. Elköszöntünk a fiúktól és mikor a reptérről mentünk ki egy fekete limó várt minket. Beszálltunk és 20 percnyi utazás után megérkeztünk egy ház elé. ahogy megláttuk a házat elállt a szavunk
-Úristen! Ez gyönyörű.-ordibálta Lucy.
-Keressétek meg a szobátokat lányok, egyedül vagytok az egész házban. Nekem most el kell mennem este jövök.adig iss ittlesz a házban Margaret, a gondnokhölgy. Nagyon kedves néni. És még valami lányok. Paul-ék a.......
Paris nem tudta befejezni a mondatát, mivel már a szobánk felé rohantunk. Út közben össze futottunk Margarettel. Paris-nek igaza van, mint mindig ténleg nagyon aranyos ez a néni. Szólt, hogy ha kell valami ott van a hűtőn a telefonszáma és megmutatta a szobánkat. Lucy-val egyszerre nyitottunk be, amin megpillantottuk saját szobáinkat át mentünk egymáséba. A telefonom csörgésére figyeltem föl. Anya hívott.
-Szia anyu. -szóltam bele a telefonba.
-Szia kicsim. Hol van Lucy??
-Épp mellettem.
-Kihangosítanád a telefont??
-Persze.
-Lányok szeretnék közelni veletek valamit, de kérlek ne sikítsatok. Az a helyzett, hogy apátokkal úgy döntöttünk, mivel nyár van eezért csak ketten lakjatok a házban szülök nélkül és saját felelősséggel, addig míg nem lesz semmi újság story.
-Anya, apa megigérjük, hogy nagyon óvatosak leszünk. Köszünjük.- mondta Lucy nagy vigyorral.
-De anya ti hol fogtok lakni, és mikor is jöttök??
-Hát tőlettek fél órányira és hát 2 hét múlva idulunk apátokkal. Ja és ne aggódjatok lesz társaságotok, remélem Paris elmondta nektek. Nekem mennem kell. Sziasztok! Szeretünk.
Nem igazán tudtunk vissza válaszolni neki, mivel egyből le is tette a telefont. Hogy érti azt, hogy társaságunk lesz?? Paris miért nem mondta, vagy azt akarta amikor fölfuttottunk és csak annyit hallottam, hogy Paul...! Lehetséges. Lucy-val bevándoroltunk a saját szobáinkba és pakolni kezdtünk. Amolyan 19 óra felé lehetett, amikor valaki csengetett. Gyorsan lementem a lépcsőn, észre vettem hogy Lucy is mögöttem tarja a tempót. Amikor kinyitottam az ajtót eléggé le voltam döbbenve.
-Sziasztok lányok!- a One Direction mit keres a házunk előtt??
-Sziasztok! Mi a fenét műveltek??-Lucy arcán a meglepődöttség látszot, mint ahogy az enyémen is.
-Hisz szomszédok vagyunk. Azt hittük tudjátok. Paris nem mondta el??- Louis mosolygott felénk.
-Ohhh értem már. Lucy szóval ezt akarta mondani Paris, csak nem hallgatuk végig.
-Lányok nincsen kedvetek ma eljönni egy buliba??-egymásra néztünk Lucy-val, de gondoltuk miért is ne, legalább egy kicsit kikapcsolódunk.
-Örömmel./Lucy/
-Jóvan akkor este 9-re itt leszünk értettek./Zayn/
-Ne késettek.-mondtam széles mosollyal a számon.
-Nem késünk hercegnőm.-ez meglepett Louistól. miután kimondta ez oda hajolt felém és nyomott egy puszit az arcomra. Kicsit meglepődtem, de jól esett ez a puszi. Lucy-val készülödtünk az estére, de nekem még mindig valahogy azon ez egy kis dolog járt az eszem. Louis miért puszilt meg !!?? Lucy egy rózsaszín ruhát vesz föl az estére, én pedig egy kék ruhát. 15 percel 9 óra előtt már az ajtónk előtt voltak a fiúk. Lucy nyitott ajtót nekik én még éppen magamat sminkeltem. A beszélgetések nagy részét hallottam. 
-Hol van az én hercegnőm???-ordibálta Louis.
-Fönt van, mindjárt jön le./Lucy/
Lucy jött föl a lépcsőn és együtt átvettük  a ruhákat. Lefelé indultunk a lépcsőn és 5 bámuló tekintettel találtunk szembe magunkat.