2012. július 11., szerda

2.rész

*Lucy szemszöge*

Reggel a telefonra keltem fel. Éppen Krisz hívott. Megbeszéltük tegnap, hogy reggel ő fog felkelteni. Felvettem a telefont nagy kómásan.
-Igen, mondjad kicsim.
-Szép jóreggelt szerelmem! Egy óra és kint vagyunk a reptéren! Ott várunk benneteket. Mondta azzal az édes dörmögő reggeli hangjával.
-Rendben életem. Puszi, szeretlek.
Majd kikecmeregtem az ágyból, keresztülmásztam a bőröndökön, majd elmentem lezuhanyozni, és reggelizni.A reggeli után kocsiba ültünk és kimentünk a reptérre. Egész úton csak Krisz járt a fejemben. Néha a sírás környékezett, hogy itt hagyom.Odaértünk a reptérre majd kiszálltunk a kocsiból. Abban a percben láttam hogy rengeteg ember vesz körül minket, paparazzik, rajongók. A cd-nket mutogatták aláírásra várva. Néhány szerencsésre időt is szántam. De Hei haladt, és én is fele. Akkor láttam meg a fiukat. Ott áltak egymás mellet mosolyogva. Ránéztem Kriszre, éreztem a tekintetéből hogy összeroppan, mindjárt sír. Odamentünk hozzájuk, majd Krisz félrehívott, megragadta a csuklóm, elkezdett velem rohanni az egyik gondnoki szobába. Magunkra zárta az ajtót. Legelőször Heitit akartam hívni. De kitudja mit csinálnak azok Nickkel. Majd közeledett felém. Éreztem, hogy nem akar bántani. Megsimogatta az arcom, majd megcsókolt,aztán lehajolt, megragadta a combomat- tudniillik fele akkora magas vagyok, mint ő-,én keresztbe kulcsoltam a lábam a dereka körül. Éreztem valami hideget az arcomon. Nem akartam hogy véget érjen a csók, azt hittem én sírok már megint. De nem. Ahogy kinyitottam a szemem, Krisz síró szemmekkel nézett rám, majd magához szorított,és a fülembe súgta:
-Örökre szeretni foglak.
Ez volt az a pont mikor meghasadt a szívem. Mintha egy dárdát szúrtak volna bele. De sírni nem sírtam. Nem tudtam, valahogy nembírtam,csak egy iszonyatos nagy fájdalmat a szívemben. Egy 10 perc elteltével kimentünk. Láttuk hogy Heiék már búcsúzkodnak. Így én is Nyomtam egy utolsó, fájdalmas csókot a kedvesem szájára, miközben ő úgy ölelt, mintha potyautas szeretne lenni a repülőgépen.

*Heidi szemszöge*

Lucy még pár embernek osztogatott autogrammot, de én nagy gözel oda mentem Nick-hez. Ott áltak a fiúk egymást mellett, nagy mosollyal, de legbelül már a sírva szakadás szélén vannak.Amin oda értem Nick-hez a szememből a búcsú könyek jöttek. Nem akartam, hogy így lásson. Egy kis pillantást vetettem a hugómékra, de nem láttam. Gondoltam biztos Krisszel művelnek éppen valamit. Nick-kel az utolsó perceinket használtuk ki. 10 perc után Lucyék már itt teremtek mellettünk. Egy búcsú csókott adtunk, mind a ketten a szerelmeinknek és a repülő gép felé vettük az irányt. Megláttuk az öt fiút és oda mentünk hozzájuk. Elég furiak voltak. Az egyik srác egy répát fogot a kezében, a mellette lő fürtöcskés hajú srác /Harry az, hisz csak ő rá emlékszem/ a répás haját piszkálta. A mellette ülő szőke gyerek egy szendvicset zabált, a másik kettő meg éppena telefonjkat babrálták.
-Sziasztok!-köszöntek a srácok amint megláttak.
-Örülünk hogy megismerhetünk titeket, gondolom ti vagytok a Darrwin ikrek. Mi a vagyunk One Direction. Én Liam vagyok, ők itt Zayn, Niall, Harry és Louis.
-Sziasztok! Mi is örülünk nektek és igen mi vagyunk a Darrwin ikrek. Én Lucy vagyok ő meg Heidi.
-Ugy hallotam ti is Londonba utaztok./Harry/
-Igen, apuék ott kaptak állást. És hát nekünk is nagy lehetőség, mivel még egy országot tudunk meg hódítani.-vágott vissza Heidi.
-Fiuk, úgy látom vetélytársunk akadt./Niall/
-Ne túlozz, nem vagyunk hasonlóak./Lucy/
-Az igaz, de elég jók vagytok. Minden számotokat hallotuk és hát.. eszméletlenül nyomtátok.-felém nézett Louis és kacsintott egyet.
-Ti sem vagytok rosszak.-mosolyogtam vissza neki.
Leütünk Lucy-val egymás mellé és pont szembe voltak velünk. Tette mindenki a saját dolgát, aztán vettük észre hogy hol vannak a menedzsereink.
-Srácok, hol vannak a menedzserek.....??-Zayn tette fel a kérdést és mindenki a vállát vonta, mivel egyikünk sem tudta.

2 megjegyzés: