1.rész

*Lucy szemszöge*

Eljött az utolsó nap, rettegtem ettől.a naptól. Vége a sulinak. Irány London. Hei nagyon felvolt dobva reggel óta ettől az egésztől, de én valahogy nem tudtam örülni neki. Heidit én Heinek becézem, kiskorunk óta, könnyebb kimondanom. Igaz én minden esetben mosolygok és nevetek, szint úgy mint ő, de most más volt. Nem akartam itt hagyni a barátomat, Kriszt. Heidi barátja Nick volt. Nick és Krisz féltestvérek. Bele fogok halni ha őt itt kell hagynom. Ő a mindenem, és énis neki. Tudom! A mi szavunkkal Krisz amolyan gettos srác. Pedig valjuk be, nekik is eléggé kivan nyalva a seggük. Reggel felkeltünk, elkészülödtünk, majd ideje volt elindulni. Én egy kék Porsché-val Heidi egy feketével az iskola felé indultunk. A 16. születésnapunkra kaptuk. Elég jó módú család vagyunk édesapánk és édesanyánk által. Megérkeztünk az iskolához, a 2 fiú ott állt. Láttam Heidin hogy bántja őt is a dolog. Miközben bezártam a kocsit igyekeztem nem Krisz szemébe nézni. Tegnap náluk vacsoráztunk, majd felmentünk a szobájukba, Heidiék Nick szobájába siettek, mipedi Kriszébe. Majd elmondtam neki a dolgot. Életemben nem sírtam úgy, mint akkor. Ő magához ölelt ülve az ágyon, éreztem hogy egy könny csepp hullott bele a hajamba, de felnézni nem engedett, szorosan ölelelt. Nem szerette volna ha látom sírni. Nemtudom Heiék micsináltak, de most kiszálva a kocsiból odarohant Nickhez és megcsókolta. Én kicsit később szálltam ki, elmotozgattam a zárnál, csak hogy huzzam az időt. Nemvolt mit tenni. Megfordultam lehajtott fejjel, odamentem hozzá és megcsókoltam. Ránéztem, megsimította az arcom, majd elindultunk az évzáróra. A drága igazgató kimondta ezt a bizonyos mondatot : a 2011/12 tanévet lezárom. Alig telt bele egy 5 percbe, és mindenki elviharzott. Mi odamentünk a fiúkhoz, Hei egyből már Nick száján csüngött...de nekik elnézem. Úgy összeillenek, még rendesen cukik. A többiekkel úgy terveztük, hogy elmegyünk moziba majd étterembe, mivel ez az utolsó nap. Nem is kell mondani, hogy mi Kriszel csak 1 helyet foglaltunk a moziban. Elvileg 2-őt, de ő ragaszkodott hozzá hogy az ölébe üljek végig. Vége volt a napnak, elbúcsuztunk a fiúktól, majd elindultunk hazafelé. Útközben megcsörrent a mobilom. Paris volt az, a menedzserünk. Hei nagyon szereti, különösebben nekem sincs vele bajom. Közölte hogy a holnapi géppel a One Directionnal fogunk együtt utazni. Neki ez nagy hír volt a fiúk menedzsere miatt....hogy szebben ne fogalmazzak. Hei nagyon szereti Harryt, nekem inkább Niall jön be. Hazaértünk majd betelepedtünk a tv elé. Hei nagyon nézett valamit az újságban, mikor a hírt közöltem vele. Különösebben nem izgatott, a Spongebob jobban érdekelt. Majd elindultunk, lezuhanyoztunk, lemostuk a sminket. Utoljára felhívtam még Kriszt, Majd bebújtunk az ágyunkba, ahova talán a nyáron utoljára bújunk.